2010. november 16., kedd

MIÉRT FÉL MORZSI A RENDELŐBEN?

Egyáltalán, érthetetlen, hogy egy egész kutya miért fél!
Valljuk be: Morzsiék nem szívesen jönnek be. Húzva, vonva, kézbefogva, rimánkodva kerülnek a vizsgálóasztara, riadtak vagy netán agresszívek a félelemtől.
Az okosok azt mondják, hogy a fájdalomérzet, a félelemérzet kondicionálódik, a rossz tapasztalat okozza a menekülés kényszerét. Azért ezt bontogassuk ki, mi fájhat!
Szuri! Hát persze, hogy ez az első, a fájdalom abszolút jelképe! Nos, azért ezt nem kell eltúlozni. Egy bőr alá beadott védőoltás szinte alig jelenthet fájdalmat. Az izomba adottak kicsit fájdalmasabbak lehetnek: mégis inkább azt tapasztaljuk, hogy a kutya számára jóval nagyobb stressz a rögzítés, a beavatkozáshoz való megfogás. Kiemelt kellemetlenség lehet a hőmérőzés, hiszen a számára kevéssé ellenőrzött területen dolgozunk!
Valóban vannak fájdalmas beavatkozások is. Ha már pont itt hátul járunk, akkor a végbélmirigy tisztítása vélhetően nem kellemes. Úgyanígy egy hallójárat gyulladása esetén a kezelés fájdalommal járhat. Mégis sok kutyában a nem fájdalmas beavatkozások is ugyanilyen stresszreakciókat váltanak ki. Természetesen a fájdalmas beavatkozások némelyikénél az állatorvos mérlegeli, hogy azt bódításban vagy altatásban végezze el. Mérlegeli ilyenkor az altatás kockázatának arányát a beavatkozás fontosságával és a fájdalom mértékével.
Mégsem teljes a képünk, ha Morzsi félelmeit csak a fájdalmas élményekhez kötjük. Soha nem szabad elfelejteni a kutya egyik legfejlettebb érzékszervét: az orrát. Mi is tudjuk magunkról, hogy az orvosi rendelő vagy a kórház sajátos szaga – benne a fertőtlenítőszerek, gyógyszerek – bennünk is kiváltják a magunk félelmeit. Morzsiék szagérzékelése nagyságrendekkel múlja felül a miénket.
Annyira szeretném azt mondani, hogy Morzsi olyan okos, hogy tudja, hogy azért csináljuk, hogy neki legyen jó. De ember ésszel nem tudunk kutyaként gondolkodni. Meg azt is valljuk be magunknak: mi is szorongunk az emberorvosi rendelőben!
Morzsit nyugtatgatta, simogatta de a szuriját beadta:

Keresztydoki

az Új kutya novemberi számából