A feketeretket már a régi egyiptomi orvosi feljegyzések is említik.
Egyik legfontosabb hatóanyaga a mustárolaj-glikozid, jelentős a C-vitamin-tartalma is –
hangzott el a Kossuth Rádió Hajnal-táj című műsorában. Bozsik gazda a retekméz
készítéséről is beszélt.
Az egyik megoldás, hogy a retek csúcsát levágjuk, üreget készítünk, és ebbe tesszük a mézet. A retek levet enged; ezt lehet elfogyasztani. Mindez addig ismételhető, míg a retek össze nem zsugorodik. A feketeretek jótékony anyagainak kivonhatjuk úgy is, ha egyszerűen felaprítjuk a retket kis darabokra, és így ötvözzük a mézzel. „Alapvetően egy rész méz, egy rész felaprított retek, és máris kész az az alapanyag, amelyet akár egy jól zárhatóüvegbe is tehetünk, ahol néhány óra alatt levet enged a retek, amelyet leönthetünk róla” – fogalmazott Bozsik gazda, hozzátéve: ezután újra feltölthetjük mézzel az üveget. A feketeretket már a régi egyiptomi orvosi feljegyzések is említik, amelyek általános egészségmegőrző szerként tartották számon. Elsősorban a piramisok építőmunkásai fogyasztották, hiszen segítségével jobban bírták az óriási fizikai megterhelést. A zöldség az egyiptomiaktól kerül a rómaiak konyhájára, majd a rómaiak segítségével elterjedt az akkor ismert egész világon. Egyik legfontosabb hatóanyaga a mustárolaj-glikozid, jelentős a C-vitamin-tartalma is, sőt, erős antioxidáns hatású, az antioxidánsok pedig a tudomány mai állása szerint csökkenthetik a daganatos betegségek kockázatát. A népi gyógyászatban a feketeretket köhögés, rekedtség, illetve megfázás ellen vetették be a régiek, továbbá alkalmazták légúti betegségek gyógyítására is. A friss retek elősegíti a gyomornedvek kiválasztását, epebántalmak kezelésére is alkalmas, e célból a népi gyógyászat nyersen reszelve ajánlja, de jótékony hatását a hivatalos orvostudomány is elismeri. Dédanyáink a szeplőiket is sózott retek nedvével halványították el. Fontos figyelmeztetés: gyomorhurut vagy gyomorfekély, továbbá az epeutak elzáródása esetén nem javasolt a feketeretek fogyasztása, sőt, ellenjavallt – hangzott el a Kossuth Rádió Hajnal-táj című műsorában. szerző: Kossuth Rádió Hajnal-táj forrás:Rihpoi Hírek |
