A csípőizületi diszpláza: miről is beszélünk?
A görög - latin eredetű orvosi kifejezés / dysplasia / nem megfelelő fejlődést takar
- ám magyarázatot csak akkor találunk, ha a fejlődés több tényezőjét is megvizsgáljuk.
A kutatók jelentős tábora alapvetően az öröklődés szálait firtataja, mások lényeges
szerepet tulajdonítanak a felnevelés tényezőinek.
Mai tudásunk szerint ez nem két ellentétes álláspont: mindkettő egyaránt igaz,
mindkettő tényezője lehet a betegség megjelenésében.
Azt mondhatjuk ki, hogy a csípóizületi diszplázia egy olyan betegség, ahol az arra
genetikailag öröklött hajlamot hordozó egyedeknél a combcsontfejet nem megfelelően
befogadó csípőizület láthatóan alaki, de valójában működési zavart okoz.
A diszplázia nem egy fix állapot: alaki képe és tünetei az idő múlásával változnak.
A laza, nem megfelelően befogadó izület felületei kopnak, a széleken felrakódások keletkeznek,
a csombcsont nyaka rövidül, a fej ellaposodik, gomba alakúvá válik.
Az alaki elváltozásokkal párhuzamosan a működés is mutatja a jellemző tüneteket:
a laza végtaghordozás, nehezebb felállás után az izület mozgástere szűkül, a
fájdalom pedig fokozódik.
Ha ezt a folyamatot / mely valójában betegség / csak a működés
oldaláról vizsgáljuk, akkor elmondhatjuk, hogy a kisebb testtömeget viselő fajták a
szerencsésebbek. A tizen alig kilós puliknál a súlyosabb alaki elváltozást
hordozó egyedek tizenévesen sem jeleznek mozgászavart, de a vizslák a maguk
huszonegynéhány kilójával tizenkét évesen is elvadászgatnak a téli fácánozásokon.
Súlyosabbak a tünetek a nagy testtömeget hordozó fajtáknál, náluk sajnos a rövidebb
életkor nem engedi meg tizenéves tapasztalatok leszűrését. Egyes molosszer típusoknál-
tosa, corso - egészen fiatalon is találkozhatunk olyan rendkívül súlyos elváltozással, amikor
már három - kilenc hónapos kor között sem javasolt az elaltatáson kívül más megoldást
választani.
Sajátos fajta a német juhász, hiszen a betegség klasszikus minta fajtája.
A közepes testtömeg és relatív hosszú életkor miatt a legtöbbet vizsgált fajta, rajta lemérhető
a betegség teljes kórfejlődése. A legrégebben elkezdett szűrővizsgálati rendszerek és szelekció
ellenére közel hetven év alatt sem érezhető arányos és meggyőző statisztikai javulás.
Nem tisztünk ebben okokat keresnünk, de mindannyian tudjuk, hogy gyakran érdekek írhatnak
felül biológiai törvényeket.